„Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.” (Atheneum)
A világszerte 65 millió példányban eladott mű most életre kel a mozivásznon, a The Great és a Normal People-ből ismert Sebastian de Souza főszereplésével, Tom Hollanderrel (The King’s Man) Kevin Scott Frakes rendezésében és Will Smith gyártásában, várhatóan 2022 végén.
A mágikus elemeket a hétköznapi ember énkeresésével ötvöző mű szimbolikai tárháza a végtelen összetettségében válik mérhetetlenül egyszerűvé.
Tudniillik, minden előjel. Az életesemények egyes fejezeteinek törmelékei átkóricálnak helyükről az előttük álló fejezetekbe, hogy a maguk ködös kettősségével, kajánul kacsintva terelgessék (zavarják össze?) az megélőt.
Az olvasóban így felmerülhet a kérdés: van-e ilyen tekintetben értelme bárminek, ami történik?
Történik-e az életben csak úgy önmagáért valami, vagy a jelenségek csak egymást hajkurászó előfutárok a sors megállás nélkül zakatoló dinamikájában a végső cél beteljesülésén munkálkodva?
Az Alkimista a „nem a cél, hanem az út a fontos” eszmeiségének problematikájában fürdőzik – ez a filozófia a történet végén teljesedik be, itt fonódik össze a nagy út előtti és utáni Santiago.
Coelho azonban kelepcébe csalja olvasóját: egyszerre sugallja azt, hogy a történések a megélésen, a tapasztaláson keresztül nyerik el önálló értelmüket és létjogosultságukat, és azt is, hogy végső soron minden egy irányba mutat, vagyis a jelzőtáblák csak a célirányon tartás miatt bírnak jelentőséggel.
A mű stilisztikai és „üzenet” szempontból is megosztó, azonban a kíméletlen kritika górcsöve alá helyezve is magabiztosan kijelenthetjük, hogy Santiago története - amelyet sokan éppen annyira sorolnának a „self-help” zsánerébe, mint az irodalmi kategóriába - egy megindító kaland az álmok követéséről, önmegvalósításról, küzdelmekről, tanításról, a lélek dolgairól.